Az oroszlán udvara.

 

Az oroszlán udvara.

Egyszer kíváncsi volt az állatok Királya,

az Ég mily népeket rendelt szolgálatára.

Futárokat szalajtva szét

alattvalóit mind hivatta,

vitték pecsétes levelét,

mely országszerte tudtul adta,

hogy Őfelsége udvarát

megnyitja néhány héten át,

s az ünnepélyes alkalomra

nagy lakoma készül, melyet

majomparádé is követ.

Nyilvánvaló, e nagy kegyesség

azért volt, hogy dicső hatalma így kitessék

Palotájába hívta hát

népét. Mit, palota! Hússzék inkább! Szagát

érezték messziről. Orrát a balga Medve

befogta, s bajt hozott szegény fejére tette:

nem tetszett képe a Királynak, és legott

Plutóhoz küldte őt, hogy fintorogjon ott.

Dicsérte a Majom a büntető szigort,

s – túlzó hízelkedő – dicsérte Fejedelme

haragját, karmait, barlangját és szagát:

hozzá az ámbra és virág

fokhagyma csak. Hanem bolond hízelkedése

nem jól ütött ki: a Király megölte érte.

Ez a Nagyúr is, gondolom,

Caligulával volt rokon.

Ott volt a Róka épp a Fenség közelében.

„Mondd csak – kérdezte –, mit érzel. Megmondhatod

nyíltan." De az ötölt-hatolt,

hogy náthás, véleményt nem mondhat semmiképpen.

És szárazon megúszta szépen.



S mindebből megtanulhatod:

az udvarban, ha ott sikert akarsz elérni,

ne hízelegj bután, s ne merj nyíltan beszélni.

Jobb, hogyha agyafúrt némelykor válaszod.


Jean de la Fontaine


Fordította:Lator László