Vesd szememre.

Vesd szememre.


Vesd szememre, ha bármi jót adott

kegyed, szeszélyes, ingatag szerencse,

csalárd, vak, állhatatlan sors, szememre

vetheted most keményen, ha tudod.



Mióta bánatomra a napot,

a nyomorult fényt megláttam, te egyre

toporzékolva zúdítod fejemre

ostorcsapásaid, vad haragod.



De közeledik már az óra, érzem,

mikor a halál áll majd bosszút értem,

nemsokára elhágy a lélek engem.



Mert bár a küzdőtér neked marad,

tudom, zokon veszed halálomat,

hisz nem lesz kit gyötörnöd már, kegyetlen.


   
Étienne de La Boétie.

Fordította : Pór Judit

Reproche moy maintenant, je le veux.

Reproche moy maintenant, je le veux,

Si oncq de toy j'ay eu faveur aucune,

Traistre, legere, inconstance fortune.

Reproche moi hardiment, si tu peux.


Depuis le jour qu'en mal'heure mes yeux

Voyent du ciel la lumiere importune,

Je suis le but, la descharge commune

De tous les coups de ton bras furieux.


Bien tost j'auray, desjà l'heure s'avance,

J'auray de toy par mort quelque vengence,

Lors que de moy l'ame sera partie.


A toy vrayement le camp demeurera ;

Mais, j'en suis seur, ma mort te faschera,

De te laisser cruelle sans partie.

 
Étienne de La Boétie.

Nem vagyok gyerek.

Nem vagyok gyerek.

 Nem vagyok gyermek: azt becsaphatod,

annak való együgyű cselszövésed,

mert ízlése nincs, hall, de mit sem ért meg;

szeretni is, gyűlölni is tudok.

 Érd be vele, hogy idáig csukott

szemmel jártam, ideje már tömérdek

időm s gondom szégyellnem, mit teérted

vak szerelmem hiún eltékozolt.



Ki megcsaltál, álnok vagy, hűtelen,

mersz-é beszélni hűségről nekem?

Emésztő gyötrelmem gyönyör tenéked.



Azt kívánnád, ne érezzem a kínt,

de híven szeresselek holtomig.

Miképp szeresselek, ha már nem érzek?


Étienne de La Boétie.


Fordította: Pór Judit

Ce n'est pas moy que l'on abuse ainsi.

Ce n'est pas moy que l'on abuse ainsi :

Qu'à quelque enfant, ces ruzes on emploie,

Qui n'a nul goust, qui n'entend rien qu'il oye :

Je sçay aymer, je sçay hayr aussi.


Contente toy de m'avoir jusqu'ici

Fermé les yeux ; il est temps que j'y voie,

Et que meshui las et honteux je soye

D'avoir mal mis mon temps et mon souci.


Oserois tu, m'ayant ainsi traicté,

Parler à moy jamais de fermeté ?

Tu prendz plaisir à ma douleur extreme ;


Tu me deffends de sentir mon tourment,

Et si veux bien que je meure en t'aimant :

Si je ne sens, comment veus tu que j'aime ?

Étienne de La Boétie.

Ma nagy volt a meleg.

 

Ma nagy volt a meleg.



Ma nagy volt a meleg, a nap tikkadtan égve

megsárgította a szép Ceres nagy haját;

nodehát lebukott; s az édes esten át

megyünk Margit meg én a hűvös félsötétbe.



Az erdőn át megyünk, úttalan útra térve,

Ámor halad elöl, mi követjük nyomát,

s ha nem tetszik a zöld, sűrű erdőn az ág,

hogy lássuk szép szint, lesétálunk a rétre.



Így élünk gondtalan, mit bánjuk, mit csinál

az udvar odafönn, a város, a király.

Médoc, édes hazám, oly elhagyott vagy, oly vad!



Nincsen olyan vidék, mely nékem kedvesebb,

s még szebb, mert itt vagy az Isten háta megett,

később tudom meg így ezer baját koromnak.


Étienne de La Boétie.


Fordította:Nemes Nagy Ágnes

Ce jourd'huy du Soleil la chaleur altérée.

Ce jourd'huy du Soleil la chaleur altérée



A jauny le long poil de la belle Ceres :

Ores il se retire ; et nous gaignons le frais,

Ma Marguerite et moy, de la douce seree,


Nous traçons dans les bois quelque voye esgaree :

Amour marche devant, et nous marchons apres.

Si le vert ne nous plaist des espesses forests,

Nous descendons pour voir la couleur de la pree ;

Nous vivons francs d'esmoy, et n'avons point soucy

Des Roys, ny de la cour, ny des villes aussi.

Ô Medoc, mon païs solitaire et sauvage,


Il n'est point de païs plus plaisant à mes yeux :

Tu es au bout du monde, et je t'en aime mieux ;

Nous sçavons apres tous les malheurs de nostre aage.

Étienne de La Boétie.

Az ember_részletek

 

Az ember_részletek

(in memoriam René Koltz)



A bőröm érzi

a nedves udvarokat

az elhagyott mezőket



A világ szélére

támaszkodom



Te nem vagy sehol

 …


A szavak gurulnak

közöttünk

mint a csend

kemény kövei

…


Nem tudom

hogy rendben vagy rendetlenségben

élek-e



Ma tegnap van-e

vagy holnap



vagy a kettő együtt



Anise Koltz.


Fordította: Dabi István