Ma nagy volt a meleg.

 

Ma nagy volt a meleg.



Ma nagy volt a meleg, a nap tikkadtan égve

megsárgította a szép Ceres nagy haját;

nodehát lebukott; s az édes esten át

megyünk Margit meg én a hűvös félsötétbe.



Az erdőn át megyünk, úttalan útra térve,

Ámor halad elöl, mi követjük nyomát,

s ha nem tetszik a zöld, sűrű erdőn az ág,

hogy lássuk szép szint, lesétálunk a rétre.



Így élünk gondtalan, mit bánjuk, mit csinál

az udvar odafönn, a város, a király.

Médoc, édes hazám, oly elhagyott vagy, oly vad!



Nincsen olyan vidék, mely nékem kedvesebb,

s még szebb, mert itt vagy az Isten háta megett,

később tudom meg így ezer baját koromnak.


Étienne de La Boétie.


Fordította:Nemes Nagy Ágnes