Szóljatok szüntelen, gondolat harsonái.
Hogy méne Józsua kürtszóval körbejárni
a várost, ég felé fordítván a szemét,
s követte haragos prófétáját a nép,
első nap a király nevetett vára ormán;
másnap is nevetett s kiüzent néki, mondván:
– Hiszed tán, hogy a szél elfújja a falat? –
Harmadnap legelöl a frigyláda haladt,
aztán a kürtösök, s hadsorok dübörögtek,
s bentről leköpdösék a frigyládát a kölykek,
és játéktrombitán sikongtak, mint a kürt;
a negyedik napon az asszonynép kiült
a rozsdamarta, vén, pártázatos tetőkre,
ott fonván meg a szöszt, a héberrel kötődve,
s Áron fiaira köveket dobtanak;
ötödnap feketén lepték el a falat
a sánták és vakok, s hujjogva ordibáltak,
csúfolván az eget zördítő trombitákat;
hatodnap a falon, mely oly erős, magas,
hogy gránitcsücskein megfészkelhet a sas,
s csúcsairól maga a mennykő is levásik,
megint csak a király kacagott, szakadásig,
s szólt: — Be jól muzsikál ez a héber sereg! —
S így megnevetteté körül a véneket,
a szentély bölcseit és bíráit a sorsnak.
A hetedik napon a falak leomoltak.
Victor Hugo verse.
Magyarra fordította : Nemes Nagy Ágnes
Hogy méne Józsua kürtszóval körbejárni
a várost, ég felé fordítván a szemét,
s követte haragos prófétáját a nép,
első nap a király nevetett vára ormán;
másnap is nevetett s kiüzent néki, mondván:
– Hiszed tán, hogy a szél elfújja a falat? –
Harmadnap legelöl a frigyláda haladt,
aztán a kürtösök, s hadsorok dübörögtek,
s bentről leköpdösék a frigyládát a kölykek,
és játéktrombitán sikongtak, mint a kürt;
a negyedik napon az asszonynép kiült
a rozsdamarta, vén, pártázatos tetőkre,
ott fonván meg a szöszt, a héberrel kötődve,
s Áron fiaira köveket dobtanak;
ötödnap feketén lepték el a falat
a sánták és vakok, s hujjogva ordibáltak,
csúfolván az eget zördítő trombitákat;
hatodnap a falon, mely oly erős, magas,
hogy gránitcsücskein megfészkelhet a sas,
s csúcsairól maga a mennykő is levásik,
megint csak a király kacagott, szakadásig,
s szólt: — Be jól muzsikál ez a héber sereg! —
S így megnevetteté körül a véneket,
a szentély bölcseit és bíráit a sorsnak.
A hetedik napon a falak leomoltak.
Victor Hugo verse.
Magyarra fordította : Nemes Nagy Ágnes