A vetés évszaka. Este.

A vetés évszaka. Este.


Ez már az alkonyati óra.

Nézem a kapu küszöbén:

a végső munkafordulóra

hogy hull a végső, esti fény.



Az árnyék-mosta nagy mezőben

vén embert látok, rongy-ruhást,

barázda-hosszat hinti bőven

az eljövendő aratást.



Hatalmas, fekete alakja

a földeknek fölébe nő,

s a bizonyosság átitatja,

hogy hasznosan fut az idő.



Lép, lép a tág síkon keresztül,

nagy, széles ívben szór magot,

keze nyílik, majd újralendül –

titkos tanú, én hallgatok,



amíg az est, fátylát kibontva,

a felmorajló árnyon át

beleírja a csillagokba

a magvető mozdulatát.



Victor Hugo verse.

Fordította : Nemes Nagy Ágnes