Még egy tavasz

Még egy tavasz

Minden gondolat, minden érzelem,
ami csak a halandó szívre hat,
a szerelem rabszolgája.

Még egy tavasz – még egy harmatcsepp, hogy itt
ringatóddzék keserű kelyhemben, aztán kirepüljön, el,
akár egy könnycsepp!

Ó ifjúságom, örömeidet az idő csókjai fagyasztották meg,
de fájdalmaid túlélték az időt, mert megfojtották,
keblükre szorítván.

És ti, kik életem selymét szétszálaztátok, ó asszonyok,
szerelmes históriámban, ha akadt, aki csalt, biz nem én
voltam, s ha volt, akit megcsaltak, nem ti voltatok!

Ó tavasz, kicsi költöző madár, évszaknyi vendégünk,
bánatosan zengő a költő szívében, a tölgy lombsátrában!

Még egy tavasz – még egy májusi napsugár a fiatal költő
homlokán a nyüzsgő világban, s a vén tölgy homlokán
a lengő ligetben!

Aloysius Bertrand.