A malom.

 

A malom.

Egyetlen pont vagyok, órája

A tájnak, melyben szomszédos az est,

A folyó, a templom, s az öreg malom:

Harangláb tornyosul, a fa ellenáll,

Jár a kerék, s a szürke víz

Tovafut a téli szél alatt.

Menni hagyják hajnaltól hajnalig,

S így őröl gabonát, fűrésszel

Koporsódeszkát, s a henyélőt

Töprengésre készteti a nyugodt mozgás,

Mely folyvást erőt termel

Hasznosítván az anyagszerű időt

Míg az emberi kiáltozás elhal

A puha hótakaró felett.


Hédi Kaddour.

Fordította:Nagy Attila Kristóf