samedi 26 juillet 2014
Le Chauffeur.
Le Chauffeur.
Qu’est-ce qui rôde autour du chauffeur
Qui a quitté son autobus, s’est assis
Place de l’Opéra au bord du trottoir
Et glisse dans la douceur de n’être
Déjà plus que ses larmes? Les passants
Qui se penchent sur une tristesse
Commune et présentable aimeraient
Qu’il leur dise que le vent naguère
Savait venir de la forêt vers une robe,
Ou qu’un jour son frère lui a lancé
Même ton ombre ne voudra plus de toi.
Les pieds dans l’eau, le chauffeur
Ne sait que répéter: ce travail est dur
Et le monde n’est pas complaisant.
Hédi Kaddour.
vendredi 18 juillet 2014
Nem jött özönvíz még a földre.
Nem jött özönvíz még a földre.
Nem jött özönvíz még a földre, az emberek össze-vissza
Virulnak, egy csöppet sem feszeng bűnük az ég alatt.
Megsokasodtak. Az ígéretek a kékség
Illethetetlen gyönyörébe vesznek.
Szeretnek. Mindenütt. Súlyos moraj.
Állnak a fák tömören s óriásan
Kányák keringnek s körülöttük a nappal
Összes küllője és az érdes zúgás
Az északi szél, töri a jámbor tölgyeket.
Zsongás száll fel a páncélos rovarokkal
Nyüzsgő fűből amit beszívott ajkak zabálnak
Fehér tépőfogak közt eltűnnek a tollak
És ott marad a vér hogy megelégítse a földet
S először
Tépi le most az ájtatos manó
Alvó párja fejét,
boldog idők mikor
Az égi gleccser a hízelkedő tenger felé tart,
S nagy mozdulatlan kemény fuvalommal
Megalkotja áhított gyermekét.
Pierre-Jean Jouve verse.
Lator László fordítása.
Nem jött özönvíz még a földre, az emberek össze-vissza
Virulnak, egy csöppet sem feszeng bűnük az ég alatt.
Megsokasodtak. Az ígéretek a kékség
Illethetetlen gyönyörébe vesznek.
Szeretnek. Mindenütt. Súlyos moraj.
Állnak a fák tömören s óriásan
Kányák keringnek s körülöttük a nappal
Összes küllője és az érdes zúgás
Az északi szél, töri a jámbor tölgyeket.
Zsongás száll fel a páncélos rovarokkal
Nyüzsgő fűből amit beszívott ajkak zabálnak
Fehér tépőfogak közt eltűnnek a tollak
És ott marad a vér hogy megelégítse a földet
S először
Tépi le most az ájtatos manó
Alvó párja fejét,
boldog idők mikor
Az égi gleccser a hízelkedő tenger felé tart,
S nagy mozdulatlan kemény fuvalommal
Megalkotja áhított gyermekét.
Pierre-Jean Jouve verse.
Lator László fordítása.
mardi 15 juillet 2014
Le Déluge n’est pas encore venu.
Le Déluge n’est pas encore venu.
Le Déluge n’est pas encore venu, les hommes fleurissent
De travers, leur péché n’est point mal à l’aise sous le ciel
Ils ont fructifié. Les promesses s’éloignent
Jusque sur les douceurs immuables de bleu.
Ils aiment. Partout. Lourde rumeur.
Les arbres sont debout pleins et gigantesques
Les milans font la ronde et tous les rais du jour
Autour d’eux et les rauques souffles sont
Du vent du nord, qui casse la bonté des chênes.
Le chant monte de l’herbe emplie par les élytres
Que dévore la bouche absorbée par la gueule
Les plumages disparaissant sous les crocs blancs,
Et le sang reste là pour contenter la terre, et
Première fois
La mante religieuse a détaché la tête
De son époux qui sommeille,
heureux temps
Où le glacier de l’air marche vers l’océan
Câlin, et par un souffle dur immobile et fort
Lui fait l’enfant qu’il désire.
Pierre-Jean Jouve.
vendredi 11 juillet 2014
A vízözön.
A vízözön.
A legtágasabb és legnyugodtabb
A legáttetszőbb a legteljesebb
Parttalan
Változatlan
Tengerzöld és békés egy fala-nincsen
Pohárban és mint az isteni szándék
Napsugaraiban meggyűlt olaj,
A legvízszerűbb a nyugalom
E sivatagában,
Egyszóval a legboldogabb
Ebben a tökéletes büntetésben
Hol bekerítve alszik csobbanatlan
A bűn mert nem vegyül a víz s a szellem
A vízözön
Tömör halott fényében a legszebb
Hogy a hegyek tízezer méter mélyre merültek
És a városok paráznasága a tengert kárpitozza –
Egy ágnyi csönd volt
Egy lepedőnyi csönd
A megülő csönd egy rebbenése;
Egy ellenőrizetlen csönd-mező
Amelyre majd újabb réteg rakódik
Egy csendben vajúdó galamb
Mely a tetőre száll majd
S újabb csöndet teremt.
Pierre-Jean Jouve verse
Fordította :
Imreh András.
A legtágasabb és legnyugodtabb
A legáttetszőbb a legteljesebb
Parttalan
Változatlan
Tengerzöld és békés egy fala-nincsen
Pohárban és mint az isteni szándék
Napsugaraiban meggyűlt olaj,
A legvízszerűbb a nyugalom
E sivatagában,
Egyszóval a legboldogabb
Ebben a tökéletes büntetésben
Hol bekerítve alszik csobbanatlan
A bűn mert nem vegyül a víz s a szellem
A vízözön
Tömör halott fényében a legszebb
Hogy a hegyek tízezer méter mélyre merültek
És a városok paráznasága a tengert kárpitozza –
Egy ágnyi csönd volt
Egy lepedőnyi csönd
A megülő csönd egy rebbenése;
Egy ellenőrizetlen csönd-mező
Amelyre majd újabb réteg rakódik
Egy csendben vajúdó galamb
Mely a tetőre száll majd
S újabb csöndet teremt.
Pierre-Jean Jouve verse
Fordította :
Imreh András.
mercredi 9 juillet 2014
Le Déluge.
Ce qu’il y avait de plus vaste et de plus tranquille
De plus plein, de plus transparent
Sans bords
Égal
Glauque et pacifique dans un verre
Sans parois et comme de l’huile assemblée au soleil
De la volonté divine, ce qu’il y avait
De plus aqueux en ce désert
Du calme,
Et ce qu’il y avait de plus heureux
Enfin dans cette punition parfaite
Du crime réduit, dormant, sans clapotement
Car l’eau ne se mélange pas avec l’esprit,
Ce qu’il y avait de plus beau à la massive morte lumière
Du Déluge,
Les montagnes ayant fondu de dix mille mètres
La fornication des villes tapissant les fonds de la mer,
C’était un rameau
De silence, une nappe de silence
Un mouvement de silence
Posé; une étendue non contrôlée
De silence qui lui-même allait être recouvert. C’était
Une colombe en gestation silencieuse
Qui viendra sur le toit
Avec un nouvel effet de silence.
Pierre-Jean Jouve.
Inscription à :
Articles (Atom)