Egység.
A barna dombsorú látóhatárra szállva
A nap, a végtelen fénynek ez a virága
A föld fölé hajolt alkonyat idején,
egy margaréta meg, szürke fal tetején,
mely a vadzab között romladozik a réten,
kinyílt, kitárva szűz fényudvarát fehéren;
és az apró virág a málló fal felett
elnézte hosszasan a végtelen eget
s a napot, mely tüzét szétontja a világon.
Büszkén mondta neki: Íme, én is sugárzom.
Victor Hugo verse.
Fordította: Rónay György
A barna dombsorú látóhatárra szállva
A nap, a végtelen fénynek ez a virága
A föld fölé hajolt alkonyat idején,
egy margaréta meg, szürke fal tetején,
mely a vadzab között romladozik a réten,
kinyílt, kitárva szűz fényudvarát fehéren;
és az apró virág a málló fal felett
elnézte hosszasan a végtelen eget
s a napot, mely tüzét szétontja a világon.
Büszkén mondta neki: Íme, én is sugárzom.
Victor Hugo verse.
Fordította: Rónay György
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire