A farkas meg a bárány.

 

A farkas meg a bárány.


A több erő joga győz minden más jogon,

ezt én most bizonyítni fogom.

Egy bárány éppen inni készül

a szép kies patak vizébül,

amikor ott terem éhen korgó gyomorral

a Farkas, aki úgyis mindig csak rosszat forral.

„Hogyan merészeled zavarni kortyolásom?”- kiált

az ádáz fenevad.

„Lesz érte mindjárt hadd-el –hadd!”

„Fölség! – felel Bari – jaj, könyörgök alássan,

csak föl ne indulj ellenem sőt vennéd

fontolóra kegyesen, hogy szomjam oltani

– ahogyan láthatod – én itt gázoltam,

idelenn a vízben, legalább húsz lépéssel

lejjebb, mint te: lehetetlen tehát zavarnom italod.”

- „De zavarod! – felel a kegyetlen vadállat –

azt is tudom, tavaly rágalmaztál csúnyán!”

-„Hogy tehettem volna, akkor még meg

sem szült anyám! –felel a kis Bari –

most is szopom nyanyámat.”

-„Ha te ne, hát a bátyád!” –

S hiába szól Bari: -„Nincs bátyám …”

– „Akkor a fajtádból valaki:

mert rajtam rágódtok ti váltig:

ti magatok s rágódnak őrzőitek s kutyáik.

Én mindent megtudok! És bosszút állok érte!”

Így szólván, megragadja s viszi a sűrűségbe,

szétmarcangolja és fölfalja végül

– pörös eljárás nyűge nélkül.


Jean de La Fontaine


Fordította: Rónay György

Le Loup et l'Agneau.

Le Loup et l'Agneau.

La raison du plus fort est toujours la meilleure :
Nous l'allons montrer tout à l'heure.
Un Agneau se désaltérait
Dans le courant d'une onde pure.
Un Loup survient à jeun qui cherchait aventure,
Et que la faim en ces lieux attirait.
Qui te rend si hardi de troubler mon breuvage ?
Dit cet animal plein de rage :
Tu seras châtié de ta témérité.
- Sire, répond l'Agneau, que votre Majesté
Ne se mette pas en colère ;
Mais plutôt qu'elle considère
Que je me vas désaltérant
Dans le courant,
Plus de vingt pas au-dessous d'Elle,
Et que par conséquent, en aucune façon,
Je ne puis troubler sa boisson.
- Tu la troubles, reprit cette bête cruelle,
Et je sais que de moi tu médis l'an passé.
- Comment l'aurais-je fait si je n'étais pas né ?
Reprit l'Agneau, je tette encor ma mère.
- Si ce n'est toi, c'est donc ton frère.
- Je n'en ai point. - C'est donc quelqu'un des tiens :
Car vous ne m'épargnez guère,
Vous, vos bergers, et vos chiens.
On me l'a dit : il faut que je me venge.
Là-dessus, au fond des forêts
Le Loup l'emporte, et puis le mange,
Sans autre forme de procès.

 Jean de La Fontaine.

A beteg oroszlán meg a róka.

 

A beteg oroszlán meg a róka.

Az oroszlán nagybetegen feküdt

A barlangjában, sok hivével

Nyomban tudatta mindenütt,

Hogy követüket küldenék el

Meglátogatni a királyt

És hangsúlyozta, legkivált,

Hogy lesz a küldöttségre gondja,

Oroszláni szavára mondja;

Irást ad, hogy félni se kelljen

A foga meg a körme ellen.

Parancsot gyors tett követett;

Minden állat küld követet.

Csak egy maradt otthon s csalóka

Gúnnyal felelt neki a róka:

"Ha nézem itt a homokon

Elmenni nem tudok e kúsza nyomokon,

Mind arra tart, hol az oroszlán odva,

Egy sem tér vissza, bizakodva.

Ez megrendíti sziveinket,

Mentsen fel Ő Felsége minket.

Köszönjük kegyes írását nagyon,

El is hisszük, hogy jóba fárad,

De barlangján csak bemenet vagyon

És nem látjuk, hol a kijárat."


Jean de La Fontaine.


Fordította: Kosztolányi Dezső

Le Lion malade et le Renard.

Le Lion malade et le Renard.


De par le Roi des Animaux,

Qui dans son antre était malade,

Fut fait savoir à ses vassaux

Que chaque espèce en ambassade

Envoyât gens le visiter,

Sous promesse de bien traiter

Les Députés, eux et leur suite,

Foi de Lion très bien écrite.

Bon passe-port contre la dent ;

Contre la griffe tout autant.

L'Edit du Prince s'exécute.

De chaque espèce on lui députe.

Les Renards gardant la maison,

Un d'eux en dit cette raison :

Les pas empreints sur la poussière

Par ceux qui s'en vont faire au malade leur cour,

Tous, sans exception, regardent sa tanière ;

Pas un ne marque de retour.

Cela nous met en méfiance.




Que Sa Majesté nous dispense.

Grand merci de son passe-port.

Je le crois bon ; mais dans cet antre

Je vois fort bien comme l'on entre,

Et ne vois pas comme on en sort.


Jean de La Fontaine.