A tücsök meg a hangya

A tücsök meg a hangya

A tücsök dalolt egyre, bár

Izzott a nyár,
Úgyhogy mikor jött a komor
Tél, része gond volt és nyomor:
Még egy picinke kis darab
Legye, vagy férge sem maradt.
Hét ment is a hangyához át
Elpanaszolni nyomorát,
És kérte, adjon néki kölcsön
Zsákjába egy kis magot töltsön.
Új aratásig, legalább.
"Majd megadom, lesz erre gondom,
Nyáron, tücsök-szavamra mondom
A tőkét meg a kamatát."
Bosszantja a tücsök kalandja,
Nem is adott magot a hangya. -
De ezt kérdezte végre tőle:
"Mit tettél a meleg időbe?"
"Éjjel-nappal munkába voltam,
Fűnek-fának folyton daloltam." -
"Daloltál? rendbe van, komám,
Akkor ma táncolj, szaporán." -

Jean de la Fontaine

Fordította: Kosztolányi Dezső

La Cigale et la Fourmi.

La Cigale et la Fourmi.

La cigale, ayant chanté
Tout l'été,
Se trouva fort dépourvue
Quand la bise fut venue.
Pas un seul petit morceau
De mouche ou de vermisseau.
Elle alla crier famine
Chez la Fourmi sa voisine,
La priant de lui prêter
Quelque grain pour subsister
Jusqu'à la saison nouvelle.
«Je vous paierai, lui dit-elle,
Avant l'aout, foi d'animal,
Intérêt et principal.»
La Fourmi n'est pas prêteuse;
C'est là son moindre défaut.
«Que faisiez-vous au temps chaud?
Dit-elle à cette emprunteuse.
-- Nuit et jour à tout venant
Je chantais, ne vous déplaise.
-- Vous chantiez? j'en suis fort aise.
Et bien! dansez maintenant.»

Jean de La Fontaine.

Molière sírjára

                                                                     Molière sírjára.

                                                    Itt Terentius és Plautus pihennek,

bár Molière alszik itt egymaga.
Egy lélek hármuk tehetsége, melynek
művészetén derült a frank haza.

Elmentek.

  S látni őket, nem kecsegtet
több remény. 
 Próbálkozzunk bármivel:
úgy látszik, jó időre sírba vesztek
Terentius, Plautus és Molière.

Jean de La Fontaine.

Fordította: Rónay György