Szívem, ég veled

Szívem, ég veled

Még sosem tört oly veszett
fájdalom reám,
mint midőn szerelmemet
végül elhagyám.
Ámde vigasztalt a lány,
átkarolt, s meleg,
kedves szó kelt ajakán:
szívem, ég veled!

Hogy hallám e zengzetet,
édes íze, lám,
szívemnek lakója lett
s most is ott van ám!
Érzem, akkor szép arám
ajka szívemet
ezzel írta meg talán:
szívem, ég veled!

Édes kínján más kegyet
szívem nem kivár,
hiszen száz örömre egy
bú borul csupán,
ha ez ékes rózsaszál
messzi föld felett,
kér, hogy érte hordanám:
szívem, ég veled!

Guillaume de Machaut