Megtér minden dolog...

Megtér minden dolog...

Megtér minden dolog örök természetéhez,
amint a mélybe hull alá a hópehely,
amint a könnyű láng lobog az égre fel,
s a lég a föld alól sziszegve száll a léghez.

Ekként a lélek is: levetve börtönét ez
– a testnek terheit –, könnyű s gyors szárnyra kel
az ég felé, amíg a földi porhüvely,
mely durva és nehéz, elér a síri éjhez.

Ki földből vétetett: a földön bujdokol,
ki földi: földből él s a föld fölé hajol,
s hol földdé változik, megtér a földbe ismét;

s ott várja majd, amíg az Örök Szellem őt,
mielőtt benne az még egyszer testet ölt,
újjáformálja, szép angyallá gyúrva testét.

Jean-Baptiste Chassignet.