Két lányom.
A hulló este lágy fény-árnyékába veszve
az egyik hattyuként, a másik mint a gerle,
szépen és édesen, s vidáman egyaránt,
nézd, nézd a nagyleányt, s hugát, a kisleányt,
amint ülnek a kert küszöbén, és felettük
nézd a fehér csokor törékeny száru szegfűt,
mit márványurna tart, és esti szél zilál,
hajlong, őket lesi, nem mozdul s szinte száll,
borzong az árnyban, és olyan a váza-szélen,
mint lepkeraj, amely megdermedt gyönyörében.
Victor Hugo.
A hulló este lágy fény-árnyékába veszve
az egyik hattyuként, a másik mint a gerle,
szépen és édesen, s vidáman egyaránt,
nézd, nézd a nagyleányt, s hugát, a kisleányt,
amint ülnek a kert küszöbén, és felettük
nézd a fehér csokor törékeny száru szegfűt,
mit márványurna tart, és esti szél zilál,
hajlong, őket lesi, nem mozdul s szinte száll,
borzong az árnyban, és olyan a váza-szélen,
mint lepkeraj, amely megdermedt gyönyörében.
Victor Hugo.
saya berkunjung disini sobat
RépondreSupprimersenang bisa menjumpai situs yang bermanfaat dan mantap disini
terima kasih dan salam sukses selalu
Sayang teman saya.
RépondreSupprimerTerima kasih atas kunjungan blog
dan kata-kata baik.
Salam from Hongaria: Linda