Vesd szememre.

Vesd szememre.


Vesd szememre, ha bármi jót adott

kegyed, szeszélyes, ingatag szerencse,

csalárd, vak, állhatatlan sors, szememre

vetheted most keményen, ha tudod.



Mióta bánatomra a napot,

a nyomorult fényt megláttam, te egyre

toporzékolva zúdítod fejemre

ostorcsapásaid, vad haragod.



De közeledik már az óra, érzem,

mikor a halál áll majd bosszút értem,

nemsokára elhágy a lélek engem.



Mert bár a küzdőtér neked marad,

tudom, zokon veszed halálomat,

hisz nem lesz kit gyötörnöd már, kegyetlen.


   
Étienne de La Boétie.

Fordította : Pór Judit