Galagonya.

Galagonya

Simone, kedves kis kezeden friss karcolások,
Te pityeregsz, én nevetek a kalandon, látod.

Védi szívét a galagonya, ez önvédelem,
míg virága csókok legszebbjét várja szüntelen.

Nagy vitorlát bont álomból, imából, s akár,
a mindenséggel naponta szóba áll;

Friss hajnalsugárral kezdi a beszédet,
Mikor kaptár bolydul, kakukkfű is ébred,

Kék szín madarakkal, méhekkel, legyekkel,
Bársonyos zekéjű zajos poszméhekkel,

Jönnek a bogarak, darázs, lódarazsak,
Szitakötők, puha lepkeszárnyfuvallat

Minden ami repül, s rajtuk finom pollen
mint gondolat táncol, jár-kél fenn a levegőben;

Elbeszélget aztán a déli napsugárral,
Éjszakával, széllel, esővel magával

S mind, kik elpihennek alkonyatba érve
Vörös- rózsaszínű tiszta alkonyfénybe,

Beszélget mosolygós holddal, és harmattal,
Hattyúkkal, Tejúttal, beszélget a Lanttal;

Homloka oly fehér, lelke tiszta, érezd,
Imádandó o, és mind, ami természet.


Rémy de Gourmont .