Bretagne.

Bretagne.

Hogy lomha kedvedet friss vér elűzze bátran,

hadd hozza hát a sós hínár szagát feléd,

dagasztva melledet, a jó atlanti lég;

vár Arvor szirtje kinn, hószínű tengerárban.


A hanga rózsaszín már, a zanót virágban.

A föld, hol démon élt, vad törzsek s törpe rég,

a gránitormokon, barátom, őrzi még

a mozdulatlan őst nem-változó világban.


Jöjj és nézd mindenütt, Aréz mezőin át,

hogy szökken ég felé az izmos cipruság,

s a kőlapot, hol a hős nyugszik porladozva;


s a víz, mely algaágy ölén sodorja most

Occismor romjait s Yst, a csodálatost,

ringatja majd szíved, mint mély, komor zsolozsma.


José-Maria de Heredia.