Sonnet spirituel.

Sonnet spirituel

Amióta megszültek engem, nyavalyást
és hogy sírva, a bölcsőmbe tettek,
Voltak-e oly fehér-holló-percek,
Amikor a bánatnál láttam volna mást?

Alighogy elfeledtem a gyereksírást,
Hideg, meleg, jég és eső vertek,
S - szegény nyomorultat - majd megvettek
Szerelem, szerencse, nagyurak szeszélyi.

Világcsúfja lettem. És a szél vetéli
Ide-oda a sok verses írást,
Mi tenger kínjaim múlását beszéli...

- Te szabadító! Ki a levegőt adod!

Én Uram! Teremtőm! oltalmazó Palást -
Micrájim földjéről vezesd ki lovagod.

Philippe Desportes.