Sétálok egymagam.

Sétálok egymagam.

Sétálok egymagam, lassan, habozva lépek,
álmodva járom a legvadabb tájakat,
és sorra keresem, hogy meg ne lássanak,
a zugokat, hová ember még sose lépett.

Bástyám csak ez lehet, hogy kínom rejtve éljek
s a kíváncsik elől leplezzem vágyamat,
mert látva, sóhajom mily lángolón fakad,
megsejtenék, belül milyen nagy tűz emészthet.

Már nincs erdő, patak, nincs síkság, szikla, hegy,
mely panaszom nyomán ne tudta volna meg
balsorsomat, melyet másoktól úgy fedeztem.

De ha bujdosom is, el nem rejtőzhetem
oly vad pusztába, oly mély völgykatlanba, melyben
meg nem talál, reám nem tör a szerelem.

Philippe Desportes.