dimanche 12 février 2012

Ábránd télre.

Ábránd télre.

Tél van, egy kék párnás kis rózsaszín kupéban
Utazom együtt veled.
Kedvünk kerek. Csókfészkek mind és őrült, léha-
puhák a szegletek.

Szemed hunyva, nem látod túl az ablakon, miképp
Grimaszolnak az esti árnyak
Démonjai, e formátlan civódó csőcselék,
Az éjsötét farkas-hadának.

Aztán arcodra furakszik egy aprócska csók...
Puha érintés, és mint bolondos, szemtelen pók
Nyakad felé tör, ó...

S megkérsz majd engem: « Keresd!» fejed lehajtva,
Üldözzük hosszan, ne félj, meglesz a mihaszna
Öntelt nagy utazó!

Arthur Rimbaud.

Aucun commentaire:

Enregistrer un commentaire