A szerelmes.

A szerelmes

Ott áll lezárt szememben is,

s a haja hajamba fonódik,

keze akár az én kezem,

színe az én szemem színe,

s árnyékomban úgy elmerül,

mint fölhajított kő az égben.


A szeme mindig nyitva van

és sohase enged aludni.

A verőfényes déli napnál

tündökletesebb álmain

sírok-nevetek, mint a részeg,

s beszélek, bár nincs mit beszéljek.

Paul Éluard