Szép szerelmem felől álmodtam

Szép szerelmem felől álmodtam

Szép szerelmem felől álmodtam csöndesen,
s szemem, gondolatom már hajnalban fölébredt.
Olyan kegyetlenül kínlódtam át az éjt,
hogy most csodálkozom, hogy még ver a szívem.

Kétségeim között vergődve, esztelen
lelkemből, esküszöm, kitépem ezt a képet!
De nyomban megriad fogadalmamra sértett
értelmem s nem segít eszelősségemen.

Tudom, halál oson őrültségem nyomában,
de én gyönyört lelek e melankóliában
s nem is kívánkozom fölépülésemért.

Saját kedve után igazodjék a lélek.
Mondják, Mitridatész valaha mérgen élt,
véren a lesztrigók - én pedig lángon élek.

Théophile de Viau