Soha többé

Soha többé

Emlék, emlék, mit akarsz tőlem? Ez már az ősz
Rigó száll át a levegőn hangtalanul,
Napsugár küllőz, egyhangú bőséggel hull
A fákra, s a berobbanó sárga, a sárga győz.

Egyedül voltunk, sétáltunk ábrándosan
Ő és én, hajunk, gondolatunk vitte a szél.
Hirtelen kérdő pillantással fordult felém:
"Mi volt a legszebb napod?"szólt csengő arany

Hangja mint harang, szelíd angyali szóval.
Válaszoltam akkor diszkrét mosollyal,
És kezet csókoltam ünnepélyesen.

- Ó! a tavasz első virágillata!
S amikor kimondta a szót kedvesen,
- Az első" igent"- imádott, édes ajaka!

Paul Verlaine