Fasor a Luxembourg-kertben

Fasor a Luxembourg-kertben

Eltűnt a fürge ifjú lány már,
mint egy madár, oly könnyedén:
kezében csillogó virágszál,
s új refrén szája szögletén.

Talán e lány szíve felelne
szívemre még s már semmi más,
csak rebbenő szeme lehetne
éjem sötétjén villanás..

De nem - az ifjúságnak vége...
Isten veled, te röpke fény -
leány és illat, égi béke...
eltűnik - visszaint felém!

Gérard de Nerval

Fordította: Radnóti Miklós