Már kertje kóbor csillagseregét

Már kertje kóbor csillagseregét

Már kertje kóbor csillagseregét
egybeszedte az Éj, s hogy ködlakába
érjen, míg rá nem ront a nap világa,
hajszolni kezdte ében szekerét.

India felől piroslott az ég,
a Hajnal szőke fürtjét szétzilálva
gyémánt harmatot szitált a világra,
és gyöngyösen fölcsillámlott a rét:

de ím, nyugatról, mint egy élő csillag,
nyájas folyóm! zöldellő partjaidnak
gyöpére száll egy Nimfa és kacag:

s ekkor, ez új Hajnal láttán a szégyen
kettős pírjával lobban föl az égen
az indus és az anjou virradat.

Joachim du Bellay